Velence állomásig mentünk vonattal, majd az északi part felé kezdtünk el tekerni. Sajnos elfelejtettünk letérni a bringaútról, így egyrészt pár kilométerrel lerövidítettük a távot, másrészt Sukoró kimaradt. A bringaút a pákozdi katonai emlékműhöz vezetett, itt tartottunk egy rövid pihenőt. Az út minősége kiváló, leszámítva, hogy az utolsó szakaszt épp most fejezik be, úgyhogy volt egy 100 méteres rész ahol 30 centis sárban kellett tolni a bringákat a markológépek mellett

Továbbindultunk Pákozd felé, majd annyira belejöttünk a tekerésbe, hogy Pákozd után simán elhajtottunk az elágazásnál, ami a déli part felé fordít vissza. Így aztán némi emelkedő után Székesfehérváron kötöttünk ki Visszafordultunk, majd néhány km után találtunk egy elágazást ami mellett nemrég hajtottunk el azzal a címszóval, hogy ez nem lehet kerékpárút, mert akkor ki lenne írva. Ezután pár kilométer tükörsima, széles bringaút következett.

Agárdon megálltunk egy halászkempingnél dögleni fél órát a fűben, majd visszatekertünk Velencére. Eközben a felhők is szépen összegyűltek felettünk, mire felszálltunk a vonatra már csöpögött az eső.

Ahhoz képest, hogy 15 oldalnyi térképet nyomtattam az útra, és korábban már teljesítettem ezt a túrát párszor, 2x is sikerült eltévedni Legközelebb akkor megyünk, ha nem lesz sár, és a környező dombok is bejárhatók bringával. Addig is itt egy rövidke videó a mostani túráról.